Egy szuverént bohóccá tettek
Az átnevezés nem állt meg a törvénynél. Miután a nyilvántartás a mórt „négerré” tette, és a törvény a „négert” kormányzandó dologgá tette, a színpad befejezte a munkát: bolonddá tette. A blackface minstrel — a pörkölt parafából készült bohóc, amely a „Jim Crow”-nak a nevét adta — ugyanannak a műveletnek a kulturális karja. És valamivel kezdődött, amiről soha nem meséltek neked: egy mórral, akit egy királynő egyenrangúként fogadott.
1600-ban egy mór nagykövetet I. Erzsébet udvarában szuverén rangtársként fogadtak — és leült egy portréhoz, amely fennmaradt.
Abd el-Ouahed ben Messaoud 1600-ban Marokkó uralkodójának nagyköveteként érkezett Londonba, és I. Erzsébet királynő udvarában egy szuverén hatalom követeként fogadták — egy javasolt szövetségesként egy közös ellenség ellen. Lefestették; a portré ma is látható. Ez az a regiszter, amelyet a nyilvántartás újra és újra el akar feledtetni veled: nem rabszolga, nem különlegesség — egy nagykövet, egy mór, akit Anglia Koronája rangtársként kezelt. A tudósok őt azonosítják Shakespeare Othellójának, a velencei mórnak az egyik modelljeként, amelyet ugyanezekben az években írtak.
A blackface nem a „négerrel” kezdődött. Fehér férfiakkal kezdődött pörkölt parafában, akik a mórt játszották.
Jóval az amerikai minstrelség előtt angol színészek „feketére maszkírozták” magukat, hogy a mórt játsszák az Erzsébet-kori színpadon — Othello, Aaron, a mór — ugyanaz az alak, akit a valódi nagykövet képviselt az udvarban. Így a blackface eredete maga a mór fehér előadása: a szuverént jelmezzé alakították. A méltóság a trónterem padlóján volt; a karikatúra a színpadon; és a következő két évszázad során a karikatúra elnyelte az embert.
Az 1830-as évekre az álarcnak új neve lett: „Jim Crow” — egy blackface bohóc, aki aztán a nevét adta a szegregáció egész rendjének.
1830-ban az előadó Thomas Dartmouth Rice pörkölt parafát tett fel, és megalkotta a „Jim Crow”-t, azt a bohócot, amely a minstrel show-t Amerika legnépszerűbb szórakozásává tette. A régi, kriminalizált vándorelőadóra használt szó — a minstrel — a faji karikatúrává vált. Aztán a karikatúra megnevezte a törvényt: az ezt követő szegregáció egész rendszerét a bohócról nevezték el, Jim Crow-nak. Nagykövetek és jogtudósok népe, egy parafából készült bolonddá redukálva, és a bolond neve rábélyegezve a törvényekre, amelyek ketrecbe zárták őket.
Ez ugyanannak az átnevezésnek a kulturális regisztere: sorold át a mórt, kriminalizáld a „négert”, majd karikírozd az egész népet tréfává.
Légy pontos. Nincs egyetlen dokumentum, amely egyenes oksági vonalat húzna az Erzsébet-kori színpadtól az amerikai minstrel show-ig — a kapcsolat a leszármazás és a funkció kapcsolata, nem egy papírnyom: ugyanaz a szó (minstrel), ugyanaz az álarc (pörkölt parafa), ugyanaz a feladat (egy nép látványossággá alakítása valaki más szórakoztatására). Amit a nyilvántartás egyértelműen megmutat, az az ív — a mór, akit szuverénként fogadtak, majd bolondként adtak elő, majd „Jim Crow”-ként törvénybe iktattak. A törvény elvette a rangodat; a színpad elvette az arcodat. Ez az oldal azért van itt, hogy visszaadja az arcot.